DS Busuit - Premium Business Template for Joomla!

Zakopane PDF Print E-mail
Written by Administrator   
Tuesday, 05 June 2012 06:49
Eljött a várva várt pünkösdi hétvége, célba vesszük Lengyelországot… Biztosítások, zöldkártyák, euro és zlotyi a zsebben, útvonal a fejben, Bettyke mögöttem, motor alattam, indulhatunk.
Még csak reggel 7:30 van de már úton Szobra ahol összeröffenünk a többiekkel. Nyugtázom, hogy szinte mindenki új gumival megy, ez jó. Az Ipoly mellett haladunk szépen tempósan Sahy felé, mondván majd „külföldön” nézelődünk többet. Kellemesen süt a nap, gyér a forgalom szombat délelőtt. Vetünk egy pillantást Zólyom várára és a gyorsforgalmin hamar elérjük Besztercebányát. Letérünk a 14-es útra egy laza kanyarra. J Eszméletlen ívek, kocsi nincs. A felső parkolóban mindenki teli vigyorral szál le a motorról. Visszafelé már érdekesebb a dolog.
Mint ha fel lenne gyűrve egy kicsit az összes kanyar, apró bordákat érzek az első kerekemmel, más is, megnyugodtam. Donovaly felé fordulunk és dél körül már kezd mindenki a hasára gondolni. Természetesen a túristák már ott vannak a parkolóban, teli a kajálda, ezt inkább akkor kihagynánk. Felmentünk inkább a kis sípálya tetejéhez egy egysávos utacskán. Remek panoráma nyílt onnan és a fotósunk már ugrott is le dolgozni. J Eddig csak telente voltam ott, megéri hó nélkül is megnézni a helyet.
Tempós szakasz következett Ruzomberok-ig (Rózsahegy). Ott megejtettünk egy tankolást és egy hazai csomagolt szendvics pusztítást. A benzinkút mögött már ott virított a Magas Tátra hófödte csúcsai. Fel a D1-es autópályára és húzunk egy kövéret, hogy mihamarabb a közelében lehessünk. A harmadik lehajtón már fordulunk is le és ámulunk a panorámában. Balra havas csúcsok, jobbra völgyek, letarolt fák, harapnivaló hűvös levegő és napsütés. Le is térünk a Csorba tóhoz egy rövid pihire.
A térképet böngészve abszolváljuk, hogy már csak a túloldalra kellene átjutnunk valahogy és ott is vagyunk Zakopaneban. Jönnek az első „gondok”. Dobozban maradt kulcsok, sisakról lerepülő légterelő J, bringaverseny, rendőrrel. Lomnici csúcs alatt haladunk éppen… szállodák, panziók, buszok, emberek és még mindig bringások az út kellős közepén… kezd majdhogynem Svájci jelleget ölteni a látvány. Innen már nem messze a Lengyel határ. Zsoltiék zlotyit szeretnénk váltani, de sehol semmi váltó. Na majd Zakopaneban. Csont nélkül oda is találunk és csapatunk is fel a hegyre (Gubalowka) Zab falucskán keresztül, mert ott vár a szállásunk.
Egy kötelező kis pihi a cél előtt (balra megyünk a jobb helyett), fénykép, csomag… Délután 3 után egy kicsivel már a szálláson málházzuk le a lovakat. Jellegzetes helyi rönkfaház, terméskövekkel, 1025m magasan a hegyen.
A szállásadónk pedig egy nagyhangú, bőbeszédű igazi lengyel fószer. A legutolsó villanykapcsolót is elmagyarázza, hogyan működik egy kis velkámdrink átöltözés és irány a városba… no de merre?! J Picit elkalandoztunk a mezőn amit a helybéli pásztor a furkósbotja hadonászásával jelzett a legeltetés közben. A lengyel-magyar barátság na. A táj gyönyörű még mindig. Szemben a Magas-Tátra a völgyben Zakopane, zöld mezők, tehenek, birkák, néhány rönkházikó. Tiszta Alpok.
Elcsípjük a fogaskerekűt lefelé ahol már Marci vár a kedvezményes éttermi kártyákkal. Valahogyan egyből kiszúr minket a tömegből, ezt nem is értem hogyan. J Sajtokat árulnak a legtöbben… hosszúkásat, kereket, füstöltet és nem füstöltet, kecskét és juhot, kóstolóval és anélkül. 7-10 zlotyiért mennek, nem vészes. Bevásárolunk is szuvenyírból és már nagyon éhesek vagyunk. Összefutunk közben egy másik magyar motoros brigáddal a sétálóutcában és adunk nekik is a kedvezményes kártyánkból. A kiszemelt éttermünk jól pörgött, szinte tele volt az egész folyamatosan. Ajánlottak egy 8 fős tálacskát ami inkább egy mosóteknő méretű fatál volt. Rajta káposztával, hurkával, héjában sült burgonyával, grill zöldségekkel, csirkével, bordával, kolbásszal és egyéb húsokkal és földi jóval. Közben szólt a lengyel unplugd nóta.
A lakoma után levezetésnek egy kis eü séta következett (volna), de inkább egy taxi mellett döntöttünk a szállásig, ugyanis a fogaskerekű csak este 8-ig közlekedett a hegyre. A reggeli ébredés könnyen ment miután megláttuk, hogy mivel vár minket a szállásadónk. Kb.: 6-8 féle reggelivel készült nekünk (rántotta, műzli, zsömlék és kenyerek, joghurt, lekvár, szalámik és sonkák, virsli, zöldségek, mindenféle sajtok, tea, kávé, nasik, stb.) ráadásul közölte, hogy amit csak látunk az már a miénk, tehát ha nem is esszük meg, ad csomagolót és vigyük el az útra magunkkal. No comment vendéglátás. Maradtunk volna még, de hát indulni kell, vár a dobsinai jégbarlang. 10 körül már úton voltunk Szlovákia felé, enyhe borulással a Tátra felett. Emitt amott csepergett egy kis eső, de nem volt vészes. A jégbarlanghoz érve, picit csalódás volt a helyi étterem. Ezt nem is részletezném, nem ér annyit (amúgy is drága a betű). Morgolódva jöttünk el úgy, hogy még a barlangba sem mentünk inkább be. De azt megtudtuk a helyi parkolóőrtől, hogy ilyenkor a legszebb a jég odabent, viszont mivel még nincs szezon!!!? ezért kettőkor indul be az utolsó csoport. Nóóórmális??? Na majd visszajövünk nyáron, amikor már nem lesz olyan szép, de legalább szezon lesz.
Nagy gáz, nagyon sok kanyar, hegyek és völgyek és egy pillanat alatt letudtuk a maradék 150km-t a határig. Ott Bazsi (aki zongorán játszik) elvállt tőlünk, majd mi is szépen komótosan hazaindultunk. Mindenki élményekkel teli és szépen hazaért a 720km-es túránkról. Volt, hogy olyan magyar motorosokkal is találkoztunk Balassagyarmaton akivel Zakopaneban is, viszont sajnos voltak olyanok is akik bár hasonló útvonalat jártak be mint mi, már nem térhettek haza azon a pünkösdi hétvégén Lengyelországból. Legyen ez a beszámoló emlékül Nekik és nyugodjanak békében…
Ticu
Last Updated on Tuesday, 05 June 2012 08:25
 
Hőtérkép Felhőkép
Időjárás előrejelzés